Tetőfedés, ács, tetőfedő

Tetőfedés, ács, tetőfedő

Spread the love

Tetőfedés, tetőfedő

Amennyiben az Ön ingatlanának tetőfedését palával oldották meg évekkel ezelőtt, előfordulhatnak kisebb-nagyobb hibák, repedések, törések, amelyek annál nagyobb gondot okozhatnak a ház belső részében. Ázás, vetemedés és még ki tudja, mennyi bosszúság terheli a tulajdonost ilyenkor. A régi palafedésre lécváz készül, szükség esetén közbenső páraáteresztő fóliával, majd erre kerül a cserepes lemez, amely könnyű, könnyen formálható, egyszerű tetőfedő anyag. Egyszerű és hatásos megoldást jelent ebben az esetben a cserepes lemez. Nem kell lecserélni a teljes tetőszerkezetet, így könnyen belátható, hogy jóval gazdaságosabb tetőfelújítást, tetőfedést hajthatunk végre.

Igen fontos tényező tetőfedés alkalmával az időjárás. Egyre többször szembesülünk a változékony, sokszor megdöbbentő légköri tényezőkkel, az erős széllökésekkel, jégesővel is. A trapéz,- cserepes lemez nagy előnye az, hogy a lemezek mérete akár 6-7 métert is elérheti, tehát nincs toldás. Ezzel biztosíthatjuk azt, hogy a nagy erejű szél sem tudja megbontani, rongálni a tetőfedést. A trapéz,- cserepes lemez másik nagy előnye a vízfelvétele, pontosabban az, hogy nem vesz fel csapadékot, nem szívja magába, így a hagyományos tetőfedő anyagokkal szemben nem tud szétfagyni sem.

Ács

Az ács olyan szakképzett mesterember, aki ácsmesterséggel foglalkozik, bővebben: a fa megmunkálásával az építkezések körében, valamint régebben a bútorok, nyílászárók és más fából készült berendezések elkészítésével. Ácsmesterségnek nevezzük a faszerkezeteket, illetve a stabil gerendaszerkezeteket készítő kisiparos tevékenységet. Az ács, vagy áts szó honfoglalás előtti török eredetű jövevényszavunk, valószínűleg a még nem specializálódott fafaragó embert jelölték vele. A fa faragása, illetve a késztermék alakja az idők során a kereslettől és a divattól függően változott, ennek megfelelően kivált belőle az asztalos, a teknőkészítő, a faesztergályos (a pipaszár készítő, oszlopkészítő, kulacskészítő), és a zsindelyfaragó stb. szakma, – a szobor vagy más díszítőelemek faragása pedig a művészet síkjára emelődött.

Az ács foglalkozás története

Az ács szakma a 14. században céhesedett Magyarországon. A tetőszerkezethez, hídlásokhoz, vagy az egészen fából készítendő házhoz a 17. századtól vázrajzot, – a 18. század közepétől pedig tervrajzot készítettek. Így készítették az ácsok később a híd- és malomszerkezeteket, illetve az egyéb vízi-műveket: a gátat és a zsilipet. A 19. század második felétől szigorúan képesítéshez kötött iparággá vált. Az ács szakmában már régebben elkülönült a hajóács és a malomács, – újabb keletűen pedig az ácsmesterségből a specializálódás révén a tetőfedő, állványozó stb. foglalkozási ágazatok váltak ki. A leghíresebb ács a Bibliából ismert Szent József, – aki Jézus Krisztus nevelőapja volt.